5 dolog, amit NE csinálj versenysportolóként!

Figyelem!!! Az itt leírtak, csak és kizárólag a saját tapasztalataim alapján és egyes internetes források alapján készültek. Az erre szakosodott edzők szakértelmével, sokkal alaposabb és eredményesebb lehet a sportolás és a versenyzés is!!!

1. Az eredményesség nem váltható ki pénzzel!

Gyakori tévhit, hogy egyesek szerint a felkészülés és versenyzés eredményesebb lehet, ha sportoló drágább eszközöket és kiegészítőket vesz. Oké, persze vannak olyan helyzetek amikor valóban kényelmesebb és praktikusabb lehet egy drágább sportszert használni, de ebből sokszor előbb-utóbb túlzás is lehet. Triatlonosként, én azt tapasztalom, hogy például a különböző márkás eszközök, ruhák és kiegészítők, sokszor gyorsabban tönkre mennek, mint az olcsóbb ("nevenincs") társaik, táplálék kiegészítőknél pedig sokszor egy "Decathlon saját márkás" is képes ugyanazt a hatást elérni, mint egy Biotechusa.

2. "A táplálék-kiegészítő nem helyettesíti az egészséges táplálkozást!"

Ezzel a felirattal gyakran találkozhatunk az ilyen készítmények dobozán. Sokan viszont ezt nem veszik figyelembe és szó szerint "a húslevesbe is sótablettát tesznek". A különböző vitaminoknál, ha túladagolod magad, akkor egyszerűen a szervezeted, a számára elegendő mennyiség kiválasztása után, a felesleget egyszerűen kivezeti a megfelelő helyen, tehát ilyen módon ez egy óriási pazarlás is lehet, ha a sportoló nem figyel a leírásra, amit mindig a termékhez adnak. 

Néhány kiegészítőnél, energiafokozónál (pl. ISO+ ital, Energy-sportgél, sporthoz készült energia ital) pedig akár elég kellemetlen problémákat is okozhat, ezen szerek túlzott fogyasztása (pl. hasmenés, hányinger, fejfájás, szédülés stb.) Egy szó, mint száz: Az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozás, mindig biztosítja megfelelő vitamin, szénhidrát és fehérje bevitelt. A kiegészítők használata, csak egy keményebb edzésnél, vitaminhiány esetén vagy verseny estén szükséges, más esetben csak felesleges pocsékolás.

3. …amikor csak a győzelem a fontos és nem a részvétel.

Erről nem igazán lehet túl sok mindent mondani… Ha egy sportoló csak azért edz és versenyez, hogy a végén csak és kizárólag ő lehessen a győztes, ha pedig ez nem sikerül akkor mély depresszióba esik és mindenért a sportot hibáztatja, akkor valami nagyon nincs rendben. Nem véletlenül van, hogy az eXtremeMan ironman triatlonverseny mottója is az hogy "Az út, maga cél". 

Sportolóként az a feladatod, hogy legjobb tudásod szerint készülj fel a versenyekre és ezután élvezd a verseny minden pillanatát. Hiszen a felkészülés, maga az út amin végig mész addig, amig elérsz oda, hogy versenyen megkell küzdened "SAJÁT MAGADDAL". És igen elsődlegesen először tanuld meg legyőzni önmagadat és csak utána következzen a sorban a helyezés. És még egyszer ne feledd: a verseny elsősorban egy "öntúlszárnyalás", nem pedig egy véresen komolyan gondolandó gladiátorharc a többi társaddal.

4. Ne vállalj túl sokat! Az egészséged az első!

Értem én, hogy kell a csúcsteljesítmény, de milyen áron? Az emberi szervet nem olyan, mint egy gép. Nem képes a végsőkig dolgozni, minden körülmények között, tehát hiába akarsz nagyobb teljesítményt, ha tested nem engedi. 

Ez persze nem azt jelenti, hogy nem feszegetheted a tűréshatárodat, csak azt, hogy próbáld megismerni a testedet és tanuld meg, hogy mikor mond "megállj"-t a szervezeted. Ha egy verseny előtt beteg leszel, esetleg úgy érzed, hogy most ezt nem bírná a szervezeted, akkor halgass rá, mert: verseny lesz még máskor is, de belőled csak egy van. Ez a szabály érvényes az edzések és a versenyekre egyaránt!

5. …a lónak az bizonyos másik oldala, ahová sose ess át!

Mint tudjuk, a sport nagy erő, hasznos és sok sikert és megbecsülést hoz. De bármi is van, ne szállj el túlságon,… : tehát egyszerűen ne légy nagyképű! Ha ezt nem tartod észben, az gyorsan lerombolhatja a győzelmed várát. 

Természetesen önbizalom kell a sportoláshoz, de legalább ilyen fontos a szerénység. Jó, ha tudod magadról, hogy egy ügyes, erős, jó sportoló vagy, de ne légy olyan, mint aki még a dobogóról való leszállás után is a saját vállait veregeti a csapatképeknél. A többiek is sokkal jobban értékelnek egy olyan szerény sportolót, aki tudja, hogy pontosan mennyit ér a munkája, és annál nem is akar több rivaldafényt.